Miért pont a chili - AniroL Chili

Tartalomhoz ugrás

Miért pont a chili

Az ókor óta az emberiség négy alap ízt ismer. A csípős nem tartozik közéjük. A csípős ugyanis nem íz, hanem fájdalomérzet, amelynek rendkívül előnyös élettani tulajdonságai is vannak, amitől a csípős fűszerek és fűszerkeverékek világszerte kedveltek. A csípős fűszerezés megítélése kultúránként, koronként és a hozzáférhető növények elterjedtségétől függően földrajzi területenként is erősen eltérő.
Hazánk konyhaművészetében a paprikák különösen hangsúlyossá váltak. A magyar halászlé és gulyás nemzeti jellegét a paprika adja meg. A paprika felel az ételek csípős ízéért és gyönyörű vörös színéért.
Mexikóban, ahol már 8000 éve rákaptak az erős paprikára, néha az egész étkezés paprikából áll.
Az indiaiak viszont a tüzes ízt többre becsülik, mint az aromát
Talán sehol nem fogyasztanak annyi erős paprikát, mint Thaiföldön. Becslések szerint a napi fogyasztás fejenként öt gramm, és ez nagyjából kétszerese az indiai átlagnak. A thaiföldiek még az áttetsző levest is olyan erősre főzik, hogy marja az ember száját.
Az aztékok, akik az erős paprikának a chili nevet adták, a csípős íz hat fokozatát különböztették meg az erőstől a kibírhatatlanul erősig.
A csípős íz jóval több, mint fájdalmas, égető érzés. A kialakuló helyi gyulladás eredményeként a nyelv és a szájüreg érzékenyebb lesz egyéb érzetekre, mint a hőmérséklet, a nyomás, a szénsavas italok buborékjai, a só, a sav, az alkohol. A csípős paprikától égő szájüregünkben még a belélegzett levegő is forróvá, "testessé" válik. Az előbbi érzékenyítő hatás ellentéteként az erősen csípős fűszerek akár 2-3 napon át is csökkenthetik az alap ízek iránti érzékenységet.
A paprikafajtákat mindegyike más módon mutatja ki erejét: van, amelyiket már akkor erősnek érzünk, amikor beleharapunk, egyes fajták csípőssége csak lenyelés után jelentkezik, az egyik nyelvünk hegyét, a másik nyelvünk hátsó részét veszi célba.
Mi chili fogyasztók miért keressük azt az érzést, hogy a chili fogyasztásától égni kezd a szánk, potyognak a könnyeink, és levegő után kapkodunk?
A magyarázat talán abban rejlik, ahogy az agy reagál a csípős ízre. Amikor a kapszaicin kapcsolatba kerül a nyelvben és a szájban levő idegvégződésekkel, a fájdalomjelző idegi átvivő anyagok vészjelzéseket adnak le az agynak, mintha azt mondanák: tűz van! Az agy a vészre úgy reagál, hogy magasabb fokozatra kapcsolja a szervezetet: gyorsabb lesz a szívműködés, a szájban fokozódik a nyáltermelés, szipogni kezdünk, a gyomor és bélcsatorna erőteljesen kezd dolgozni, patakokban ömlik a veríték a fejünkről és az arcunkról. Eközben az agy endorfinokat, természetes fájdalomcsillapítókat választ ki. Ám mivel a paprika valójában ártalmatlan, egy falatnyi hatása olyan, mintha egy egészen csöpp adag kábítószert vettünk volna be. Az agy a második falatot is fájdalomként regisztrálja, és ismét endorfint választ ki. A folyamat idővel enyhe eufóriás állapotot, „paprikakábulatot” idéz elő.
Nagyjából ezekért a dolgokért szeretem a chilit, és ezt szeretném megosztani mindenkivel, aki kiváncsi a chili termesztésére, fogyasztására!



Vissza a tartalomhoz